Szerk. - Mi indította az Alapítvány létrehozására?
BL- Igazából, egy ilyen célú alapítvány gondolata már vagy 25 éve felmerült bennem, amikor azon gondolkodtam, milyen keretek között fogjak hozzá egy, rászoruló tehetséges gyerekek segítését szolgáló program elindításához, megszervezéséhez. Ekkor azonban munkahelyi, szakmai feladataim még sokáig akadályoztak abban, hogy az álom megvalósításához bárhogy is hozzákezdjek. Még vagy tíz évnek kellett ehhez eltelnie. Akkor viszont, amikor terveim megvalósítását szóba hoztam, kedves barátom, Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke arra bíztatott, hogy az általuk korábban létrehozott Családjainkért Alapítvány keretei között indítsam el, és mellette segítsem ezt az alapítványt új lendületet venni. A nagycsaládok és abban nevelt gyerekek ügyének szolgálata ehhez kínálkozott is. Így lettem 2005-ben ennek az alapítványnak a vezetője és azóta 15 év telt el. Sok nagyszerű projektet valósíthattunk meg és közel 210 MFt értékben mozgósítottunk pályázati és egyéb támogatói forrásokat. Az Esélyt a képességeknek program az alapítvány egyik fő önálló programjaként fejlődött mindvégig és sok ember, javarészt önkéntes munkájával jó 200 gyermeknek, ifjú embernek tudtunk támogatást adni, mintegy 50 MFt értékben. Ennek egy része pénzbeni ösztöndíj, más része dologi jellegű támogatás és nagyon sok kompetenciákat erősítő tréning, képzés, gazdagító program volt. A NOE jelenlegi vezetése azonban úgy gondolta, hogy más elképzelései vannak ezzel az alapítvánnyal. Ezzel nekem semmi bajom nem volt, hamarosan megállapodtunk, hogy a tehetséggondozó programot önállóan viszem tovább és békén elváltak útjaink. Egyébként nagy örömforrás volt számomra, hogy egyéb projektekkel is segíthettük a családok életét és személyes szívügyemként a roma családok felzárkóztatásának, a társadalom valódi integrációját (ebben nagyon sok kölcsönös gazdagító lehetőséget fedeztem fel) ügyét. Nos, a saját alapítvány létrehozásával ezentúl a szívügyemre, a tehetségsegítésre koncentrálhatom minden erőmet.
Szerk- ezt a váltást nem szenvedi meg a tehetséggondozó program?
BL: nagyon gondosan figyeltünk arra, hogy ez nehogy így legyen. Szakmai pályafutásom alatt igen összetett céges projekteket kellett menedzselnem, irányítanom, ezek a tapasztalatok most is nagyon jól jöttek. Gördülékenyen ment az átállás, sem a támogatottak, sem a rászoruló tehetségek segítése mellett elkötelezett támogatók sem érezték ennek semmilyen negatív jelét. A program töretlenül folytatódik, sőt ettől az új évtől még „rátettünk egy lapáttal”. A program akkreditált Kiváló Tehetségpontkénti minősítése is kötelez bennünket. Persze, kicsit izgultam, de gondos tervezéssel, önkéntes barátaimmal végzett nem kis munkával most már nyugodtan nézhetek a további folytatás elé.
Szerk-: És milyen új terveik vannak?
Le kell hűtenem a mindenáron „nagy dobás”-ban gondolkodókat. Kazinczy Ferenc epigrammájának ez a töredéke ma is jól igazít el: „Jót s jól. Ebben áll a nagy titok…” A programunk minőségi, személyre szabott, és eredményre törekszik. Ha valakit segítünk, azzal valóban járuljunk hozzá a boldogulásához- és hozzáteszem – ahhoz a képességéhez, hogy sikeres és boldog emberré válhasson. És aki támogat bennünket, az lehessen részese ennek, segítsége sorsfordító támogatásként arra méltó gyerekekhez jusson el, hatékonyan hasznosuljon. Ami közte van - és ez a mi feladatunk - azért óriási munka, elkötelezettség és teljesítmény, akkor is, ha nem mi vagyunk a "fő szám.” Lassan 15 éve ezt elmondhatjuk magunkról és ezt meg akarjuk őrizni. Ha több forrást kapunk, több gyereknek, de ebből akkor sem lesz „mennyiségi” program. Elég feladatot, teendőt és mindenek előtt minden szereplőnek sok örömet jelent, és ez nem kevés.
